A Kovásznai Polgármesteri Hivatal nevében Zsuffa Levente polgármester köszöntötte a 70 éves Könczey Jenő nyugalmazott történelemtanárt. Könczey Jenő /szül. Kézdivásárhely, 1935. ápr. 9./ a Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a kovásznai középiskola tanára lett, itt telepedett le, itt tanított 43 éven át, nyugdíjazásáig, 2001-ig. Már fiatalon a tanítás mellett levéltári kutatásokat végzett, és 1978-ra megírta a kovásznai oktatás történetét, mely akkor nem jelenhetett meg. Dolgozatát a kovásznai oktatás 425. évfordulójára (2003) kibővítette, és könyv formájában tavaly adták ki. Kovásznán 1960-ban az ő igazgatói mandátuma alatt épült fel az új iskola, 1989 után bekapcsolódott a városi RMDSZ munkájába, és az ő javaslatára állították fel az 1848–49-es emlékművet. /Gazda István: Könczey Jenő hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./
2005. október 7.
A Magyar Polgári Szövetség kezdeményezésére Kovászna polgárai idén első alkalommal emlékeztek október 6-án az Aradon kivégzett 13 vértanúra. A megemlékezésen mintegy száz-százötvenen vettek részt. A megjelenteket Cseh Béla, a Magyar Polgári Szövetség orbaiszéki területi szervezetének elnöke köszöntötte, beszédet mondott Gazda József nyugalmazott tanár. Ezt követően a résztvevők a kovásznai negyvennyolcas szabadságharcosok emlékművénél egy szál gyertyát gyújtottak. Kovács Gábor római katolikus esperes és Bukovinszky Cs. Miklós református lelkipásztor beszédei után az Ignácz Rózsa Irodalmi kör, a Magyar Polgári Szövetség, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ városi szervezete részéről elhelyezték a kegyelet koszorúit. /(bodor): Gyertyás főhajtás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./
2007. július 13.
Kénytelen volt lemondani a kultúrpalota eredeti rendeltetéséről a kovásznai önkormányzat. A rendszerváltás után a megyei önkormányzat nagyszabású kulturális befektetéssel igyekezett helyettesíteni a harminc évvel ezelőtti földrengés által súlyosan megrongált fürdővárosi művelődési házat. Azonban a központi költségvetési elosztás, valamint a térség saját bevételeinek apadása miatt a megye átadta az 1992-ben megkezdett épület munkálatainak folytatását a városi önkormányzatnak az ezredforduló táján. A városháza képtelennek bizonyult megbirkózni a tetemes értékű befektetés folytatásával, partnereket keresett az építkezés befejezéséhez. Megtalálta egy bukaresti cégben, amely hotellé változtatja az elhanyagolt létesítményt. Nincs annyi kultúrafogyasztó vendég a városban, amely indokolná egy ilyen palota meglétét, emellett csökken a fürdővárosba érkező vendégek száma. /Domokos Péter: Kultdinoszauruszok alkonya. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2007. augusztus 18.
A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából augusztus 17-én Kovászna városi könyvtárában Székelyföld mindig zöld címmel könyvkiállítás nyílt. A város két bejáratánál – Páké, illetve Zabola-Páva felől –felavatták azt a két székely kaput, amelyet a megyei tanács és a művelődési igazgatóság, valamint a kovásznai polgármesteri hivatal és a városi művelődési ház támogatásával helyi fafaragók készítettek. A kapukat Gazda István alpolgármester és Gazda József író, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik védnöke méltatta. Közreműködött a Havadtői Sándor Cserkészcsapat és Thiesz Katalin népdalénekes. /Bodor János: Kapuállítás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./
2007. november 9.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kovásznai szervezete tájékoztatatása szerint Kovásznán a hivatalosan kijelölt helyekről letépték Tőkés László püspök, független európai parlamenti jelölt választási plakátjait. A plakátokat november 5-én ragasztották ki a választási törvény által meghatározott kampánytáblákra. A plakátok három óra alatt még a polgármesteri hivatal előtti pannóról is eltűntek. A Tőkés püspök plakátjai előtt kiragasztott RMDSZ-es plakátok a pannókon épek és sértetlenek. /Bodor János: Kovásznán letépték Tőkés plakátjait. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./
2009. április 2.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./
